X-faktor, kiesés és talpraállás

X-faktor, kiesés és talpraállásMuri Enikő • énekes, színés

Mi volt életed két legnagyobb kudarca?

Az egyik legnagyobb kudarcom az anyukámmal való kapcsolatom, mert azt gondolom, ha mindketten odafigyeltünk volna a másikra és nagyobb bizalommal vagyunk egymás felé, akkor ez nem történt volna meg. Nem tudom viszont kudarcnak felfogni azt, hogy elsőre kiestem az X-faktorból, mert ugyan megviselt, de építő jellegű volt. Néhány nap alatt átgondoltam, mi miért történt, aztán felálltam és azt mondtam:

– Kezdjük az egészet elölről!

 

Mit teszel, amikor padlón vagy?

Versenyló típusú ember vagyok: addig megyek, amíg el nem érem, amit kitűztem magamnak. Amikor hiba csúszik a gépezetbe, a szőnyeg alá seprem a fájdalmat (regényt olvasok, zenét hallgatok vagy koncertvideókat nézek), s csak akkor veszem újra elő, amikor ott van az ideje.

 

Mi történt veled az első X-faktor után?

Táncoltam és énekeltem a József Attila Színházban a Szegény Gazdagokban. Hiába volt kis szerep, nagyon élveztem és úgy készültem rá, mint egy főszerepre. Ez alatt az év alatt nagyon figyeltem, mert bármit szívesen beépítek az előadásomba, ami tetszik, legyen az egy mozdulat, egy tekintet vagy egy monológ akár. Sok kolléga őszintén el is mondta, mit kéne másképp csinálnom. Úgyhogy naphosszat álltam a tükör előtt és gyakoroltam, vagy felvettem magam videóra és összehasonlítottam sztárok koncertfelvételeivel.

Amikor hivatalosan bejelentették, hogy indul a második széria, már tudtam, hogy jelentkezni fogok rá. Aztán lépésről-lépésre felépítettem, mit fogok csinálni az X-faktor színpadán.

Nagy Feró megadta Enikő menedzserének a számát, aki örömében felkiáltott:

– Végre egy értelmes interjú!

Először úgy volt, hogy az Oktogonnál találkozunk, de tartottam tőle, hogy Enikőt megszállják a rajongói. Megnyugtatott, hogy remekül tudja álcázni magát. Erre kíváncsi lettem volna, ám nem került rá sor, mert végül az RTLKlubban várt rám Olivérrel, a menedzserével együtt.

Ő a legfiatalabb a könyvemben, mégis olyan bölcsen válaszolgatott a kérdéseimre, mintha egy sokat látott, öreg rókát kérdeznék, miközben egy fiatal, divatos, tehetséges és gyönyörű lánytól éppen nem ezt vártam volna. 

2012. március 13. Budapest, RTL Klub

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

Parfüm és magyar mélylélektan

Parfüm és magyar mélylélektanZólyomi Zsolt • parfüm szakértő

A parfüm az oka, hogy ilyen jól kezeled az embereket?

A testillatod és a metakommunikációd sokkal több mindent elárul nekem, mint bármi más, amit mondasz. Tulajdonképpen ez a két dolog tökéletesen leképez, elárul téged, mondhatni, akaratod ellenére kitárulkozol. Szerintem gyerekkorom óta nem is vagyok intelligensebb másoknál, csak sokkal gyorsabb az agyam, és az illatok plusz információival, mint Old Shatterhand, a láthatatlan nyomokból olvasok az emberekben.

 

Mi a siker definíciója szerinted?

A siker definíciója az, hogy a fejedben felállítasz egy célt, és azt teljesen mindegy, hogy véresen izzadva, vagy könnyednek látszó szökellésekkel, de még annak ellenére is eléred, ha a világ szerint az nem jó cél.

Én vagyok az a fiú, aki ki meri mondani, hogy nagyon szerencsés. Sokan kérdezik, hogy:

– Nem vagy babonás, nem félsz, ha kimondod, elveszíted?

Nem, az egésznek pont az a titka, hogy nem kell nagyon görcsösen akarni. Azt kell megérteni – már elnézést, hogy így nyíltan kimondom –, hogy Fortuna istenasszonya egy igazi, hamisítatlan kurva. Vagy szeret, vagy nem szeret, úgysem tudsz érte semmit sem csinálni. Hiába dörgölőzöl, lehetsz aranyos, vagy undokul rossz, az mind semmit nem számít. Attól függ az egész, hogy milyen kedve van, ez a lénye értelme. Ha megadatott Neked az a szerencse, hogy Fortuna kegyeltje vagy – márpedig nekem megadatott –, akkor nem kell semmit csinálnod, ez úgy marad, Te csak tedd a dolgodat.

 

Mi a kudarc definíciója?

A kudarc definíciója, ha nem vagy szabad, ha nincs szabad gondolatáramlás: ha ráállítódsz egy sínre és azon olyan automatikus pályát futsz be, amin kénytelen vagy végigmenni. A legtöbb kudarcos ember tudja, mitől lenne sikeres, boldog vagy ügyes, mitől lenne szép a délutánja, de valamilyen automatizmus, ostoba külső vagy belső kényszer miatt ehelyett megragad ott, ahol van.

Ilyen a magyar mélylélektan: zseniális álmodozóink vannak – a kocsmaasztal mellett. De projektmegvalósításból gyengék vagyunk sajnos. Szeretem a szakmám, szeretek róla beszélni és ha időm engedi, szívesen tartok róla előadást. Elmegyek bárhová, ha ráérek, vak gyerekektől kezdve öregek otthonába, ahol mindig vannak, akik így lelkendeznek:

– Milyen jó lehet Cindy Crawforddal találkozni vagy Alain Delon fiával kávézni!

Hát, persze, hogy jó. Megkérdezik, s én mindent elmondok, hogy csináltam, segítek, hol lehet ezt tanulni, sőt, alapítottam egy kis iskolát is, hogy ne kelljen Párizsig mennie a parfümök iránt érdeklődőknek. Azért tanulságos, hogy volt olyan, aki a kezdeti lelkesedés után felhívott, hogy meg tudnám-e mondani, milyen felvételi követelményei vannak most a versailles-i iskolámnak, és egyáltalán, hogyan lehet oda bejutni. Mennyire abszurd: az illető azt gondolta, hogy isteni lenne luxusparfümőrként élni, ám arra a következtetésre jutott, hogy arra vagyok alkalmas a drága nemzetközi szakmámmal, hogy felhívogassam egykori iskolám tanulmányi osztályát helyette és letöltsem az aktuális jelentkezési lapokat. Itthon elég sokszor szívesen kimondanám, hogy:

– Hahó, barátom, te éppen most testesíted meg a magyarok önsorsrontó, felelősség- és gondolkodásmentesített “Pató Pál” habitusát, ami az egyik legnagyobb hibánk – egyébként nemcsak a magyaroknak, hanem mindenkinek, de itthon fáj.

A luxusiparban mi nem toljuk át a felelősséget másra, hanem proaktívan dolgozunk egymás keze alá. Furcsa is lenne, ha óránként 1500 euró plusz áfát kereső emberek között bárkire is várni kellene. Néha sajnos meg kell sértenem az álmodozókat, hogy felébredjenek, de mit csináljak, nem szeretem az önző alvajárókat.

Zsolt visszahívott, hogy nem érti, miért várom másnap az Andrássy úton a megbeszéltek szerint, amikor tulajdonképpen nem is pontosan tudja, ki vagyok. Akkor megértettem, hogy egy másik Zsolt üzenetét kapta meg… roppant kínos volt, ám így legalább túl voltunk az összetegeződésen.

Mielőtt beléptem a parfümériába, fogat mostam és ánizst rágcsáltam – mégis csak magához az Orrhoz voltam hivatalos… kedvesen fogadott, semmi jele nem volt sértődésnek vagy fennhéjázásnak, talán még derült is a tévedésemen. Tíz perc múlva én már semmilyen illatot nem tudtam felismerni, de Zsolt biztosított afelől, hogy ő még ilyen illatorgiában is képes egymástól elkülöníteni a különböző összetevőket.

Ha úgy tetszik – adott egy kis fiola illatmintát az életéből, ebből a varázslatos világból, melyben annyira magabiztosan mozog, miközben a kirakaton át bámultuk a Fashion Street céltudatos tévelygőit: ő a nőket nézte, én a férfiakat.

 Budapest, Le Parfum Croisette 2012. június 15.

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

Siker definíciója

Nagy Feró •• énekes, mentor

Siker definíciójaHogyan éled meg a kudarcaidat?

Először hihetetlen jól kezelem – iszonyú cinikusan –, de másnap már rág a dolog, mi, miért történt. Mostanában szerencsére nagyon kevés kudarcélményem van. Nem azért, mert kevés kudarc ér, hanem, mert úgy fogom fel az életem, hogy semmi sem biztos… Az a filozófiám, hogy nem várok el semmit, annyi a lényeg, hogy süssön a nap.

 

Mi a siker definíciója szerinted?

A siker definíciója szerintem az, hogy jól érezd magad a bőrödben. Nem az a siker, hogy milliók tapsolnak neked, vagy hogy kétszer-háromszor megtöltöd a sportcsarnokot, mert az csak következmény. A siker az, amikor szereted a munkád.

Persze vannak olyan periódusai az életnek, amikor a pénz miatt egyszerűen muszáj bemenned valahova, ahova nincs kedved és elvégezni valamit, amit utálsz, de nem szabad beletörődni, hanem közben mindig azon kell gondolkodni, hogyan tovább. Amikor nem akartam katona lenni, egy álló évig készültem a főiskolára, megcsináltam vagy hétszáz fizikapéldát és végül húszból tizennyolc pontosra írtam a felvételit.

 

Igaznak érzed, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő?

Nagyon-nagyon igaz! Ami engem illet: én odaadó híve és rajongója vagyok a női nemnek, tudom, a világot nem mi férfiak irányítjuk, hanem a nők. Férfiként fontos, hogy legyen hova visszamenekülni, ha a világ nem ért meg vagy túlzottan bánt.

Vajon hányan lennénk képesek generációkon át zenélni? Hatvanhat évesen piacra dobni a legjobbnak kikiáltott albumunkat? Nagy Feró képes volt rá, hogy mindig a saját útját járja, akkor is, amikor nem értették meg, akkor is, amikor nehéz volt. Az idő pedig meghozta a várt sikereket: Feró szerencséjére még életében megtapasztalhatta, hogyan válnak slágerré dalai. Kevés olyan magyar van, aki ne tudná folytatni a Nyolc óra munka vagy a Boldog szép napok refrénjeit – merészen merem állítani, hogy ez hozzátartozik a kultúránkhoz.

Amikor a fejébe vett valamit, ugyanolyan kitartóan tanult és gyakorolt egészen addig, míg el nem érte célját, akár gitározásról akár főiskolai felvételiről volt szó.

Bő évtizede teljesen megújult: eldöntötte, hogy megmutatja az embereknek a belső értékeit, s hogy beférkőzik a celebvilágba, hátha nem csupa értéktelen sztárocska hemzseg ott, ahogy a közvélemény gondolja. Tudatosan építette le az erőszakos, alkoholista képet, amit az emberek gondoltak róla, pedig a sztereotípiák makacs dolgok. De Feró tele van önbizalommal és a mélyen benne élő gátlásos, szeplős kisfiút a magabiztosság hangjával hallgattatja el. A magabiztosak az emberek számára szimpatikusak, irigylésre méltóak és követendőek.

Nem kevésbé Feró pozitív látásmódja és cinizmusa, amik kisegítik a nehézségek gödreiből. Ha belenéz a tükörbe, vidáman konstatálja, hogy az a vén fickó a túloldalon is ő maga. Aki pedig önmagán tud nevetni, az az életben bármire képes!

2012. február 29. Budapest, Szépvölgyi út

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

Coaching és konkurens képzés

Coaching és konkurens képzésKomócsin Laura ACC • business és executive coach
Nagyon ritka az a fajta hozzáállás, amit te tanúsítasz, főleg a coaching területén… hadd tegyem fel a kérdést feketén-fehéren: miért képzed és támogatod a saját konkurenseidet?

Többen anno óva intettek attól, hogy coachképzést indítsak. Azzal érveltek, hogy a saját konkurenciámat építem. Én viszont úgy gondolom, hogy aki azt szeretné, hogy én coacholjam, az nem mást szeretne.

Annyira megtalálja a zsák a foltját, azok, akiket coachnak képzek, nem tőlem veszik el a piacot. Nem egy nyavalyás kis meglevő tortán kell veszekedni, hanem emeletes tortát kell csinálni. A lényeg, hogy még több szelet jusson mindenkinek, nem az, hogy mástól elvegyük a szeletkéjét. Nemrég az egyik tanítványom drágább árajánlatot adott le, mint én… jót nevettem magamon, hogy alul áraztam magam, pedig anno én tanítottam neki a coach marketinget és értékesítést.

 

Mi lennél, ha nem coach (és bármit kívánhatsz)?

Nem is tudom, én olyan boldog vagyok… De nem az a fajta elégedett, aki nem vágyik jobbra, többre, szebbre. Tudom, milyen könyvet akarok írni, milyen képzést akarok indítani.

Mivel nagyon hiszek a coachingban, egyik hihetetlen elkötelezettségem a DIADAL Mindenkinek program: a módszerünk kiszélesítése. Nem azt mondjuk, hogy coaching, mert az embereket megijeszti ez a szó, de voltaképpen erről van szó: segítsünk minél több honfitársunknak, hogy boldogabbak és sikeresebbek legyenek. Amellett, hogy a coaching nevű varázsszót kiveszem, elindulok angolszász területek felé (ott jelenik meg a könyvünk, arrafelé megyek bemutatókra).

 

Kinek vagy hálás?

A családom minden tagjának, apukámnak, anyukámnak, férjemnek, nagyszüleimnek. Egy emberre nagyon-nagyon haragudtam, de közben annyira hálás vagyok neki, mert a legjobb dolgot tette velem. Nem az a fajta vagyok, aki otthon ül és szomorkodik, hogy:

– Húsz évvel ezelőtt megbántottál és azóta nem akarlak látni!

Ezek a fajta emberek csak maguknak tesznek rosszat a saját haragjukkal, nem a másiknak.

A másik fontos dolog, hogy meg kell tanulni bocsánatot kérni. Ezt nagyon begyakoroltam: ma már szinte minden nap kérek valakitől bocsánatot, akinél kicsit is azt érzem, hogy kéne. Néha nem értik, de úgy vagyok vele, hogy inkább kétszer kérjek bocsánatot hiába, mint egyszer nem, amikor kellett volna.

•••

Laurát emailben kértem fel az interjúra. Akkor még a személyes ismeretségünk kissé laza lábakon állt: részt vettem egy konferencián, mely a nevével volt fémjelezve és beszereztem tőle egy könyvet, melynek dedikációjában azt írja, hogy drukkol a következő előadásomhoz.

Azonnal válasz érkezett tőle, mégpedig igenlő válasz, úgyhogy tíz perc leforgása alatt már helyszínegyeztetésen és telefonszámcserén is túlestünk.

Az interjú napján rémülten konstatáltam, hogy a nadrágomon fényben feltűnő mosási márványcsíkok húzódnak, ezért berontottam egy boltba, hogy azonnal adjanak egy fekete, elegáns farmert. A következő percekben vagy tíz vádlira tapadó, elasztikus divatfarmert rángattam magamra és hámoztam le magamról, a világos szürkétől a szénfeketéig, amikor teljes kétségbeesésemben az eladólány egy hófehéret nyújtott be a fülkébe. Azt mondta, tudja, hogy nem pont erre gondoltam, de azért nézzük meg. Soha nem volt fehér nadrágom, mert ahhoz aktívabban élem az életem – egy fehér nadrág viseléséhez nyugodtság és körültekintés kell.

A főnöknő úgy vágta le rólam a címkét és szedte le a lopásgátlót, én pedig rohantam az Andrássy úton, miközben sejtésem sem volt, hogy Laura nem az a fajta, aki izgatja magát ilyen dolgokon.

2012. május 31. Budapest, Kogart Ház

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

Sakkozó és táncos nem, hanem igazgató

Sakkozó és táncos nem, hanem igazgatóTényi József • Puma Hungária Kft. ügyvezető igazgató
Miért nem lettél sakkozó?

Amikor megfigyeltem a nálam idősebb sakkozókat, a példaképeket, feltettem magamnak azt az egyszerű kérdést, hogy szeretnék-e olyan lenni, mint ők. Hát, nem szerettem volna.

A gimnáziumban fölöttem járt két sakkozó, nemzetközi mesterek, akik éjjel-nappal sakkoztak tanulás helyett, s hiányoztak minden óráról. Láttam idősebb sakkozókat is, hogy élnek, milyen életszínvonalat értek el… kevés volt köztük, aki egyetemet végzett volna. Tudtam, ha erre a pályára lépek, nálam is ez lesz a végeredménye, ami egyáltalán nem volt szimpatikus.

15 évesen országos bajnokságot nyertem, 17 évesen pedig kiszálltam, amikor ugyanaz megismétlődött velem, mint a fociban: holtversenyben szerzett pontokban első-második lettem, Buchholz számítás alapján viszont második (más néven mezőnyérték: az végez előrébb, aki erősebbekkel „játszottak”). Úgy éreztem, hogy mindent megtettem és elsőnek kellett volna lennem. Ettől aztán elvesztettem a kedvem.

 

Szerinted a sikeres férfi mögött feltétlenül kell álljon egy nő?

Biztosan. Én hál’ Istennek családban nőttem fel: láttam anyámat, apámat, akik nem váltak el. Persze volt, amikor veszekedtek, de együtt maradtak. Innen ered az alázatom a család iránt. Nekem alap, hogy van (lett család), mindig hittem, hogy lesz családom. Nem tudom, hogy a nő később vagy előbb jött-e, mint a siker. Egy biztos: ma úgy vagyok 3 gyerek apja és GM egy multi cégnél, hogy egy fantasztikus nő áll mögöttem és „kibír”…

 

Mi a kudarc definíciója szerinted?

Amikor valami nem jön össze, tedd fel a kérdést magadnak, hogy mindent megtettél-e azért, hogy elérd a célodat! Ha a válasz igen, és így sem sikerült elérned, az nem a te hibád, az nem kudarc, csak nem vagy alkalmas. Ha a válasz „nem” és ezért buktál, akkor az kudarc, mert igenis tehettél róla és csak rajtad múlott.

•••

Józsi/Joe jóképű, vékony táncosfiúként élt az emlékezetemben, aki rizikóban kenterbe ver mindenkit a zánkai ifitáborban. Nagyjából 15-16 éve nem láttam, amikor felkértem az interjúra, úgyhogy a facebookra feltöltött képei alapján jócskán vakartam a fejem, hogy a sok mosolygós fiatalember közül melyik lehet ő.

Amikor megláttuk egymást a Puma székház előtt, csak tovább nőtt a zavarunk: hiszen én már nem az edzőbá’ cserfes kislánya, hanem kész nő, Joe bácsi pedig már nem az áhítattal nézett kamasz, hanem komoly családapa volt már.

Azonban Józsi friss és természetes humora segítségünkre sietett – mint mindig.

2012. május 9. Budapest, Rákóczi út

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

Tehetség, akaraterő és kitartás

Tehetség, akaraterő és kitartásPortisch Lajos • nemzetközi sakknagymester, a Nemzet Sportolója
Mik az öt-tíz éves terveid?

Remélem, még sokáig tudom használni a hangomat, mert még nagyon sok minden van, amit el szeretnék énekelni közönség előtt. A zenében több tervem van, mint a sakkban. Addig sakkozom, amíg a kezem nem kezd el remegni, de különösebb ambícióim már nincsenek vele. Ma már nem kell izgulni egy világbajnokság vagy döntő miatt szerencsére – vagy sajnos.

 

Mit tartasz a legnagyobb sikerednek az életben?

Nehéz megfogalmazni, mert eléggé kiegyensúlyozott életem volt, a második házasságomban élek, két csodálatos asszony volt és van az életemben, támogattak mindketten, bár mindketten eléggé kritikus szemmel voltak irántam. Ami jó, mert a sakkozók mind, s köztük én is azt gondoljuk magunkról, hogy mindenhez értünk. Minden sakkozó ért mindenhez, de legalábbis beleszól mindenbe és képtelen alkalmazkodni.

 

Mi a siker definíciója szerinted, kell hozzá tehetség?

A siker nem jön magától, meg kell érte dolgozni és szenvedni az élet bármely területén. És tehetség is kell hozzá. Állítólag sokan voltak nálam tehetségesebbek, csak a Portisch szerencsésebb volt és többet dolgozott. A pszichológus szerint nincs logikám, de sebaj, mert van akaraterőm, kitartásom és erős kondícióm.

 

Milyen nagy kudarcot tartasz számon az életedben?

Egyértelműen a legnagyobb kudarcom az volt, amikor 1980-ban elveszítettem a meccset Hübner ellen. A legjobb 4 közül én voltam a legesélyesebb, rossz magyar szokás szerint mégis elvesztettem: azt mondják, ez hungarikum, hogy akkor bukunk el, amikor már karnyújtásra vagyunk a sikertől. A vereség oka valószínűleg az, hogy biztos voltam a sikerben és nem végeztem olyan lelkiismeretes felkészülést, mert a beteg anyámmal törődtem azon a nyáron, ráadásul nagyon rossz emberismerő vagyok és olyan embereket vittem magammal, akik ahelyett, hogy nekem segítettek volna, folyamatosan harcoltak egymással.

 

Hogyan álltál utána talpra?

Egyáltalán nem volt könnyű, ám szerencsére egymást követték újra és újra a különböző versenyek. Akkor már nem voltam olyan fiatal, de még erőm teljében játszottam. Aztán jöttek a hanyatlás évei, amikor már nem tudtam ugyanazt elérni, mint előtte, viszont ez nem törte le a lelkesedésemet: ezek után is folyton készültem és tovább dolgoztam, s még ötven éves koromban is világbajnok-jelölt voltam.

Örülök, hogy még mindig tartanak tőlem, mert borzasztó hiú vagyok. Az viszont elég nagy disznóság, hogy az újságírók mindenhol megírogatják, hány éves vagyok… így hogy tagadjak le 5-10 évet? Lassan már úgy érzem magam, mint egy kiöregedett primadonna

•••

Amikor a Hiltonban Lajos az első lépést megtette, azon gondolkodtam, hogy fogom felkérni az interjúra. Feltettem a fülhallgatót, s hallgattam, amint az öccse és egy másik szakértő elemzi a partit. Aztán lábujjhegyen kimentem mosdóra, s még mindig azon morfondíroztam, hogy milyen hosszú és körülményes is lesz ez a felkérés, amikor a hallban összetalálkoztam egy bomba nővel: elegáns volt, tökéletes frizurával és mindenkit szórakoztatott, aki körülötte állt. Amikor engem is bevont a beszélgetésbe, már tudtam, hogy nyert ügyem van, hiszen ő volt Judit, Lajos felesége.

2012. május 17. Budapest, Pozsonyi út

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

dr.Kiss Edit, a Fordulópontok I. című interjúkötet egyik szerzője

“Dóra egy Bizalmi Kör üzleti reggelin előadóként szenvedéllyel beszélt a tűzoltó pszichológusi tevékenységéről, valamint az akkor frissen megjelent könyvéről. Olyannyira, hogy Őt hallgatva, akkor és ott kaptam konkrét inspirációt a megírandó könyvemmel kapcsolatban. Ez a pillanat volt a gyújtósa annak, hogy 1,5 évvel később megszülessen a Marcsó Csilla életvezetési coach-csal, az Éntérkép Iskola alapítójával közös első kötetünk. Ez az inspiráló pillanat fordulópont volt az életemben. Köszönöm, kedves Dóra, hálás vagyok érte, és ezúton is gratulálok az eredményeidhez!”

Sikeres ember megdöglik az unalomtól

Sikeres ember megdöglik az unalomtólBoros Lajos • énekes, műsorvezető

Sikeres vagy?

A sikeres ember megdöglik az unalomtól, mert minden vágya teljesült. Ezért aztán én sikertelen vagyok. Rengeteg sikerélményem van – meg nem érdemeltek éppúgy, mint megérdemeltek – és egy csomó dolgot meg akarok még valósítani. Néhányat pedig már nem fogok tudni.

 

Hogy viseled a kritikát?

Először halálosan megsértődöm, aztán alszom rá egyet és megvizsgálom, mit lehet használni belőle.

 

Hogyan lendülsz túl a kudarcokon?

Popper Péter volt, aki átsegített a kudarcaimon, egyetlen mondatával:

– Hol van az előírva, hogy mindig győzni kell? Igenis tessék veszíteni!

Néha egyenesen elégedett vagyok, amikor veszítek, hogy végre ezt is letudtam. Én szeretem a kudarcot, mert depresszióba hajt, a depresszió meg kreatívvá tesz.

 

Mit tanácsolsz egy fiatal zenekarnak, aki sikeres akar lenni itthon?

Legelőször is azt, hogy döntsék el: sikert akarnak vagy zenélni, mert ez két különböző dolog. Ne hazudjunk magunknak, olyan túltermelés van, hogy jó adag szerencse, menedzsment, és remek helyzetek kellenek ahhoz, hogy valaki ma zenélésből éljen meg itthon.

 

Kinek vagy hálás?

Anyáméknak, anyám összes testvérének, hogy a halála után sem éreztem magam egy pillanatra sem elhagyatottnak vagy védtelennek. A feleségemnek, aki szegény rengeteg általam okozott válságot viselt el. És persze a gyerekeimnek, akik sokszor feladták nekem a leckét, ugyanis a két idősebb fiam felnövekedése egybe esett a gitáros karrieremmel, tehát kettőjükkel sokkal kevesebbet találkoztam, mint a harmadikkal.

Az unokabátyámnak, Ivánnak, aki felkapta a kabátját, meg engem és hurcolt mindenhová, repültünk végig a városon. Az unokatestvéreimnek is, akikkel testvérként nőttünk fel.

 

Mit tanítottál a fiaidnak?

Nagyon hamar rájöttem arra, hogy amit verbalizálok, az a fiaim életkorától függetlenül mindegyikükből dacot vált ki. A spontán példamutatás sokkal többet ér, mint amikor az ember magyaráz. Ezenkívül pedig a humor működik.

 

Tehát igaz lehet, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő?

Igen! Teljesen így van. Ha Vali azt mondja nekem, hogy „meg tudod csinálni”, akkor vakon neki indulok. Rengeteg döntési helyzetben hallgattam már rá. Komplett cégeket épít fel vagy éppen rombol le nő úgy, hogy először beleszeret a férfibe, motiválja őt, aztán pedig kiszeret belőle, annak elszáll az önbizalma és bukik az egész cég.

Ismerősként köszöntöm Lajost, amikor belép a kávézóba, hiszen a fia irodája tele van a keretes képeivel, vászonjaival, molinóival. Még a függöny is Lali királyos, úgyhogy akárhányszor csak elhagyom azt az irodát, úgy érzem, kicsit jobban ismerem Lajost.

Bár élőben most látom életemben először, ezen nem sokáig merengünk: helyet találunk a sarokban, de nem a rajongók hada elől bujkálva, inkább azért, hogy a diktafon jó minőségben vehessen. És belefogunk.

2012. február 10. Budapest, Café Chagall

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb

Sikeres, aki elhatározza és megcsinálja

Sikeres, aki elhatározza és megcsináljaVégh József • túsztárgyaló
Ki a sikeres, hogy definiálnád?

Sikeres az, aki elhatározza, mit fog megvalósítani és azt megcsinálja. Ezért ez nem munka, nem szenvedés… ez maga a játék. Könnyedén és természetesen.

 

Mitől váltál jó megküzdővé?

Két dologtól. Szombathelyen kezdtem az általános iskolát és fél év múlva visszakerültem Bátaszékre, mert a szüleim újra összejöttek. Később értettem csak meg szociálpszichológiai tanulmányaim alapján, hogy ellenséggé váltam a csoportban, mert ez így történik az idegenekkel. Addig többé-kevésbé ők csoporttá alakultak és megjött egy valaki – én –, aki ellenséggé vált anélkül, hogy akarta volna. Ez nem volt könnyű, de nagyon hamar megedződtem tőle.

A másik élmény is nagyon meghatározó: a nagyapám megtanította, hogyha örvénybe kerülsz, meg kell várni, amíg lehúz az örvény egészen a legaljáig és onnan már ki lehet úszni. Várj nyugodtan, aztán ússzál ki! Egyszer – olyan harmadik általánosban – a strandon hülyéskedtem a medencében és beleszorultam az úszógumiba fejjel lefelé. De nem estem pánikba, mert eszembe jutottak nagyapám szavai, úgyhogy lenyomtam hátsómról és fölúsztam. Valószínűleg, ezek a beégések határozták meg, hogyan jutottam oda, ahol vagyok.

 

Kinek vagy hálás?

A nagypapámnak. És Müller Jánosnak, a főnökömnek a börtönben. S hogy áthívtak a rendőrségre dolgozni.

Meg még valakinek, bár ez nagyon hülyén fog hangzani: magamnak. Kisgyerekkorom óta mindig élt bennem a hit, hogy képes leszek boldogan élni. Nem tudtam még, hogyan, de biztos voltam benne, hogy meg fogom valósítani. Féltem a konfliktustól, ezért megtanultam kezelni őket. És büszkén mondatom, hogy most így élek.

•••

Amikor Józsit életemben először felhívtam, éppen egy kanapét cipelt többed magával, ám cseppet sem volt zavarban emiatt, nem is akart lerázni, sőt, rögtön egyeztettünk is egy időpontot a lélektaktikai házba. Ahol úgy éreztem, végre megtaláltam a hiányzó láncszemet… Egy pszichológus végre olyat mutat, amit nem tanítanak az egyetemen… ami számszerűsíthető, ami érthető… ami maga az élet.

Józsi már a kezdet kezdetén annyi bizalmat pumpált belém, amitől bátran kihúzhattam magam: amikor még meg sem tudtam fogalmazni, mit keresek a tűzoltóknál, ő már tudta és minden fórumon, ahol csak lehet, népszerűsített. Neki köszönhetem, hogy ma már rendszeres meghívottja vagyok tévé- és rádióműsoroknak, mert valamelyik műsorszerkesztőnek megadta a számomat.

Számomra megtestesít mindent, ami miatt a pszichológia fontos nekem. Amikor csak találkozunk, mindig jobban hiszek a segítésben és abban, hogy a megváltoztathatatlannak tűnő ösztönprogramokat mégis képesek vagyunk felülírni.

Jó ideje nem láttuk már egymást, amikor beültünk a szétlőtt nappaliba, amit gyakorlati helyszínnek használ, s a tőle megszokott közvetlenséggel csak annyit javasolt, hogy minél messzebb üljek tőle, ha nem akarom elkapni az egész csapatán végig söpört vírusos hasmenést.

2012. február 7. Budapest, BM. Nemzetközi Oktatási Központ

klikk_gomb_erdekel_a_konyv_tovabb